Honi a karikakészítő
Egy nap, történetünk főhőse, Honi, egy bölcs zsidó tudós sétált az ókori Júdeában, Izraelben és gondolkodott a világ nagy dolgairól, ahogy az első században élő bölcs zsidó tudósok tették. Amikor is rátalált egy emberre, aki éppen mézes sáskafákat ültetett.
Honi megkérdezte tőle: „Mennyi idő alatt lesz termése a fának?”
A férfi így válaszolt: „Hetven év múlva.”
Honi tovább kérdezősködött: „Biztos abban, hogy még élni fog hetven év múlva, hogy élvezhesse a fának a gyümölcsét?”
A férfi így felelt: „Életem során sok gyümölcsöző mézes sáskafát találtam a világon, mivel elődjeim nekem ültették ezeket a fákat. Ilyen célból ültetem el ezeket a fákat én is a gyermekeim számára.”
Honi egy kicsit tovább sétált, amikor elkezdte éhesnek és fáradtnak érezni magát. Ezért leült enni, majd az alvás legyőzte. Mialatt aludt, egy sziklaképződmény beborította, ami elrejtette a szem elől Honit. Hetven évig aludt, mialatt az első szentélyt lerombolták, majd felépítették a másodikat. Amikor felébredt, egy teljesen megváltozott világban találta magát. Azon a területen ahol korábban szőlőültetvények voltak már olajbogyót termesztettek, a régebben olajbogyóval beültetett területen pedig gabonát termeltek. Elkezdett visszasétálni az ösvényre, amikor meglátta, hogy valaki épp a mézes sáskafák gyümölcsét gyűjti be.
Honi megkérdezte tőle: „Te vagy azaz ember, aki elültette a fát?”
A férfi így válaszolt: „Nem. Én az unokája vagyok.”
A történet tanulsága az, hogy akkor is érdemes ma befektetni valamibe, ha már nem leszünk életben akkor, amikor láthatnánk, vagy élvezhetnénk a befektetés gyümölcsét. A befektetés mégis megtérül a jövő generációinak bősége és jóléte tekintetében.
