Radnóti Miklós- Sem emlék sem varázslat
Radnóti Miklós |
Eddig úgy ült szívemben a sok,
rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna
mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér,
kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s
megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon
arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul
mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán
meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében
megterem
az érett és tűnődő kevésszavú
alázat,
az másról szól, ha lázad, nem
önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad
jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz
immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e
gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú
nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják
énekem,
az új falak tövében felhangzik
majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi
hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom,
nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, –
baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj
el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a
karddal, –
talán most senki sincs.
1944. április 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése