A mizrahi zsidók - akik Észak-Afrikából vándoroltak a közel-keleti országokba - hagyományosan egy különleges henna-szertartással áldják meg az esküvő előtt álló menyasszonyt és a vőlegényt.
A legelső ismert feljegyzések a hennáról már több mint
ötezer évesek és az ókori Egyiptomból származnak.
Annak ellenére, hogy korábban a henna a megkülönböztetés
jele volt, ma már büszke nemzeti örökség mindazoknak, akik a mizrahi közösséghez
tartoznak.
Noam Sienna zsidó henna szakértő szerint a hennát hagyományosan sok mindenre használják: népi gyógyszerként különböző
bőrbetegségekre, hajfestésre, köröm és szövet festésre, valamint ünnepek alkalmából
gyakran festik fel a zsidók.
A ceremónia
A henna ceremónia fő célja, hogy a menyasszonyt és
a vőlegényt megáldják jószerencsével, egészséggel és termékenységgel. A
rituálék azonban különbözhetnek, függően a család etnikai hátterétől.
A jemeni zsidóknál például az a szokás, hogy az
édesanyák és a nagymamák friss tojással köröznek a jegyespár feje felett, ezzel
is elősegítve a termékeny jövőt. A rossz elűzése érdekében legtöbbször sadab
-ot (gyógynövény) és néha hagymát is tesznek a menyasszony fejére.
A marokkói zsidóknál a hagyomány szerint a család
egyik tagja - akit korábban ért valami szerencse az életben – festi fel a
jegyespár kezére az ünnepi hennát, majd ezt követően a család többi tagjának
is. A későbbiekben kerül sor az ajándékozó ceremóniára, ahol az édesanyák
egy-egy ékszert ajándékoznak a jövőbeni unokájuk számára. A legtöbbször ez egy
aranykarkötő, amit tovább örökítenek a nemzedékek során.
Ami minden henna ünnepségben közös, az a tánc és a
zene a család szülőföldjéről, legyen az Marokkó, Jemen, Irak vagy India.
Az öltözet
A legszembetűnőbb dolog ezeken az ünnepségeken
az a menyasszony öltözete. A jemeni zsidóknál a menyasszony egy hatalmas
fejdíszt visel, amely a feje fölött tornyosul és csillog, népi nevén tashbuklulu.
Ezt az esküvő során egy kisebb fejdíszre, a gargush-ra cseréli. Karja és
ujjai tele vannak ékszerekkel, egészek könyékig. Ruháját tekintve pedig díszes
köpenyt visel. Ezek az ünnepi öltözékek olykor 10 kilogrammot is nyomhatnak,
ami egyrészről a házasság terhét szimbolizálja, másrészről pedig egy új
kapcsolat szépségét.
A vőlegény hagyományosan mintázott kalapot és galabiya-t,
azaz egy nagy köpenyt visel.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés