A fotóművész
1924-ben született Bécsben Dietrich Rubinger néven. Tizenöt évesen menekült el
Ausztriából a nácik elől és egy Kibutzban telepedett le. A második
világháborúban a brit hadsereg Zsidó Brigádjában harcolt a fasiszták és
szövetségeseik ellen. Az akkor alakult Zsidó Brigád tagjakén sok zsidó Palesztinába
csempészésében segédkezett. Elmesélése szerint 1945-ben búcsúajándékként kapta
Francia barátnőjétől az első fényképezőgépét és attól pillanattól vált menthetetlenül
a fotóművészet rabjává. 1946-ban 200
darab cigarettáért és egy kiló kávéért vette első Leica gépét. Ugyanebben az
évben névházasságot kötött Anni Reisler-el abból a célból, hogy így szöktesse ki
Őt Németországból, Palesztinába. A névházasságból azonban szerelem lett és
Jeruzsálemben letelepedve 2 gyermekük született Tamar és Amnon. 1951-től dolgozott
fotóriporterként és olyan neves magazinok részére készített képeket, mint a
Time vagy Life. Rubinger elkísérte az izraeli katonákat a háborúkba, túszmentő akciókra
és Izrael történetének hű krónikásaként megörökítette a történelmi pillanatokat
az utókor számára.
Legismertebb képe az 1967-es háború azon pillanatáról készült,
amikor a katonák először értek a Nyugati falhoz. Rubinger állítása szerint a körülmény, ahogy és amikor készült a kép, tette azt ikonikussá.
Hosszú karrierje során több mint
félmillió képet készített és 1997-ben Izrael-díjjal, az ország legjelentősebb
kitüntetésével ismerték el munkásságát.
David Rubinger 92 évesen, otthonában, szerető családja körében hunyt el.
Forrás: https://www.nytimes.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése