Tisré hónap, ami általában szeptember-október közé esik, a nagyünnepek időszaka a zsidóság és Izrael életében. Ekkor van ugyanis a zsidó újév, ros hásásná és jom kippur, a megtérés ünnepe is. Ilyenkor különleges, nem mindennap használatos formulákkal köszönnek egymásnak az emberek Izraelben és a diaszpórában egyaránt.
Sokféle képpen lehet zsidó/izraeli barátainknak sikeres és
boldog zsidó új évet kívánni. Íme néhány lehetőség:
Le-sáná tová! Sáná Tová!
Szó szerint „Jó évre!”, „Jó évet!”
Ha az elkövetkező év édességét is ki szeretnénk
hangsúlyozni, akkor:
„Sáná tová u’mtuká!”-át, jó és édes évet kívánunk
egymásnak!
Ha barátaink, ismerőseink vallásosak, akkor pedig így
köszönjünk:
„Le-sáná tová titkatvu ve-taihitem!” – „Legyetek
beiratva és bepecsételve egy jó évre!” (az Élet könyvébe).
A nagyünnepi időszak ugyanis a megbánás, magunkba nézés időszaka
is és bár vidáman kezdődnek az ünnepek - az új év ünneplésével, a ros hásásnái
sófár fújás már a jom kippurral záródó bűnbánati időszakra figyelmeztet minket.
A hagyomány szerint ugyanis jom kippurkor dől el, hogy ki az, aki beíródik és
bepecsételtetik az Élet könyvébe a következő évre és ki az, aki nem. Erre
vonatkozik a már ros hasanakor is használt köszönés.
Jom kippur tehát a megtérés és az isteni ítélethozás napja,
amikor eldől, hogy kinek mi lesz a sorsa a közeli jövőben. Részben ezért is
böjtölünk ilyenkor. A 25 órás null böjt nem könnyű dolog. Erre vonatkozik az
ilyenkor használatos „Cóm kál!” avagy „Könnyű böjtöt!” köszönés.
Az ünnep másik szokásos köszönése, pedig a „G’már hátoimá
tová!” – vagyis „Legyél jól bepecsételve (az Élet könyvébe)!”
Miután pedig véget ért a böjt, megittuk az első pohár vizet
és megettük az első szelet kakaós kalácsot, megint visszatér az élet öröme és
újra Sáná tová-t kvánunk egymásnak, egészen a hónap végéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése